2018. június 24., vasárnap

Cassandra Clare: Üvegváros - Értékelés | Bogi


Oldalszám: 504. oldal

Megjelenés: 2016

Kiadó: Könyvmolyképző kiadó

Ár: 3699 -

Fülszöveg:

"Hogy ​megmentse édesanyja életét, Clarynek el kell utaznia az Üvegvárosba, az Árnyvadászok ősi otthonába – még ha engedély nélkül belépni a városba a Törvénybe is ütközik, márpedig a Törvény megszegése halált jelenthet. Ha ennyi nem lenne elég, Jace nem akarja, hogy ott legyen, Simont pedig börtönbe vetették az Árnyvadászok, akik igencsak gyanúsnak találnak egy vámpírt, akinek nem árt a napfény.

Ahogy Clary egyre többet tud meg családja múltjáról, szövetségesre lel Sebastian, a titokzatos Árnyvadász személyében. Valentine minden erejével azon van, hogy örökre megsemmisítsen minden Árnyvadászt, nekik pedig csak akkor van esélyük vele szemben, ha összefognak örökös ellenségeikkel. De félre tudják-e tenni gyűlöletüket az Árnyvadászok és az Alvilágiak, hogy együttműködhessenek? Miközben Jace rádöbben, mi mindent hajlandó kockára tenni Claryért, vajon a lány újonnan meglelt képességeivel segíthet-e megmenteni az Üvegvárost – bármilyen áron?"

Értékelésem: (spoileres!)

Az Üvegváros tipikusan az a könyv, ami megnevettet, elszomorít, megbotránkoztat (ezt jó értelemben mondom xD) de egyben képes megszerettetni magát már az első oldaltól kezdve. Kész érzelmi hullámvasút, amire ha felül az ember, nincs megállás. :D


Ha valakinek esetlen nem annyira jött be az első és a második rész, akkor csak ajánlani tudom, hogy megéri folytatni a sorozatot, mivel az Üvegváros minden volt, csak unalmas és vontatott nem: Sokkal több izgalmas csatajelenet volt, a karakterfejlődésen is nagy volt a hangsúly, a szerelmek végre kibontakoztak... és természetesen a humoros részek sem maradtak el, viszont nem ez volt most a fő mozgatórugója a történetnek, a könyv sokkal inkább fókuszált a komolyabb jelenetekre, de ez ne riasszon meg senkit, pont ettől volt jó a sztori. :)

Akit esetleg zavart főszereplőnk, Clary viselkedése, jelleme, annak most nyugodt szívvel mondhatom, hogy ő esik át a legnagyobb karakterfejlődésen... már nem az a hisztis, minden lében kanál kiscsaj, akit a Csontvárosban megismerhettünk, hanem egyre inkább válik badass szereplővé, és az új, felfedezett képességével csak még menőbb képet ad magáról. :D A Jace-szel való kapcsolata bonyolult, hol szeretik egymást, hol pedig szenvednek egy sort azon, hogy ők testvérek, így nem lehetnek egy pár, szóval Jace elkezdi eltaszítani magától Clary-t, és volt egy rész is ezzel kapcsolatban, ami esküszöm nekem fájt... komolyan, Jace néha annyira durva tud lenni, hogy még én is elcsodálkozok rajta. xD

Viszont nem is csodálom... szörnyű dolgok derülnek ki róla, de még ennek ellenére is egy hihetetlenül erős, és badass karakter. A múltja borzalmas, de ő nem törik meg, nem zuhan magába, hanem próbál küzdeni, és ettől ő egy vérbeli Árnyvadász. :)
A többieket sem kell félteni, Simon, Isabelle, Alec, Luke... ebben a részben még közelebb kerültek a szívemhez, nagyon jó kis csapatot alkotnak együtt. :)


A szerelmi szálak alakulása is nagyon tetszett, egyik kedvenc részem, hogy végül Alec felvállalta a Magnussal való kapcsolatát, hihetetlenül édesek együtt. :D Remélem ezentúl még több Malec jelenet lesz a további kötetekben. ;) Nagyon szurkolok még Isabelle-nek és Simonnak, szerintem ütős páros lennének együtt, na de majd kialakul az... :D Jocelyn és Luke szerelme egy picit meglepett. Luke ugye már régóta szerette Jocelyn-t, azt viszont nem gondoltam volna, hogy ez a szerelem viszonzott Jocelyn részéről, de persze az írónő ezt is szépen, lassan adagolta az olvasóknak, így végül mindent megértettem a kötet végére. :D

Amit még fontosnak tartok megemlíteni, az a könyv végi csatajelenet a démonokkal, Valentine-nal, és persze Sebastiannal, avagy Jonathannal. Nagyon jó volt olvasni, hogy az Árnyvadászok és az Alvilágiak összefognak, és együttes erővel harcolnak a démonok ellen, végre nem ellenségeskedtek egymással legalább 10. percig... xD

Mégis, szerintem a legizgalmasabb csatajelenet díját Jace és Jonathan viheti el. :'D Ahogy azok ketten harcoltak egymással... hát nagyon reménykedtem benne, hogy Jace győz, és ez szerencsére így is lett, viszont érzem, hogy ennek még lesz folytatása... :D

Végül pedig a Valentine-os csatával zárnám az értékelésem. A mindent eldöntő küzdelem, az Árnyvadászok sorsa függött tőle, és itt jött a képbe Clary. Aki a rúna alkotó képességével visz mindent, megmenti a világot, és mindenki happy... :D Szépen kidolgozott jelenet volt, amikor már azt lehetett hinni, hogy vége, nincs tovább, jön ez a kis vörös hajú, makacs lány, és megmenti az Árnyvadászokat, és az Alvilágiakat is egyben. Megkönnyeztem ezt a részt picit, durva volt, és kegyetlen, de... ezen is túljutottak szereplőink, és megkapták méltó lezárásukat... fantasztikus utazás volt ez, köszönöm az írónőnek az élményt! :D ♥

Összesítés:

Kedvenc karakterek:

Végre kedvenc karakternek mondhatom most Claryt is. :D Leginkább a karakterfejlődése miatt. :) Jace, Isabelle, Alec, Magnus, Luke és Amatis még a kedvencem... tehát a szokásos csapat. :D Már most rossz belegondolni, hogy ha lassan vége ennek a sorozatnak, el kell engednem őket. :c

Kedvenc részek:

Az összes Clace és Malec jelenet, meg persze a csaták, és a harcok... komolyan, azok a részek voltak a legizgalmasabbak és érdekfeszítőbbek. :D

Kedvenc idézetek:

"– Egyszer megcsókoltam – közölte Izabelle csak úgy a nagyvilágba. 
Aline felhúzta a szemöldökét: – Ti New Yorkban tényleg azt csinálhattok, amit akartok, igaz? – szólt félig felháborodva, félig irigykedve. – Amikor legutóbb találkoztunk, Izzy eszedbe sem jutott volna… – Amikor legutóbb találkoztunk, Izzy nyolc éves volt – szólt közbe Alec."

***

"Nem hívtál vissza – szólt. – Egy csomószor kerestelek, és sosem hívtál 
vissza. 
Magnus úgy nézett Alecre, mintha a fiúnak elment volna az esze. – Rátámadtak a városodra – mondta. – A védvonalak megszűntek, az utcákon hemzsegnek a démonok. És te azt akarod tudni, hogy miért nem hívtalak vissza? 
Alec összeszorította a száját. – Azt akarom tudni, hogy miért nem hívtál vissza. 
Magnus megadóan emelte a magasba a kezét. Alec meglepve látta, hogy néhány kék szikra röppen elő az ujjaiból, mintha 
szentjánosbogarak szöktek volna ki egy befőttesüvegből. – Te hülye vagy. 
– Ezért nem hívtál? Mert hülye vagyok? 
– Nem. – Magnus tett egy lépést az Árnyvadász fiú felé. – Azért nem 
hívtalak, mert elegem lett belőle, hogy mindig csak akkor keresel, ha akarsz tőlem valamit. Mert elegem lett belőle, hogy nézzem, ahogy másba vagy szerelmes… Mellesleg olyasvalakibe, aki sosem fog viszontszeretni. Nem úgy, ahogy én szeretlek. 
– Te szeretsz engem?"

***

"Az ember nem szabadulhat meg mindentől, ami fájdalmas emlékeket idéz fel. Nem akarta elfelejteni Maxot vagy Madeleine-t, de Hodge-ot, az Inkvizítort, sőt még Sebastiant sem. Minden emlék értékes; még a rosszak is."

***

"– Megmondom mi lesz. – Alec előhúzta a másik szeráfpengéjét is. – Ha ezt túléljük, megígérem, hogy bemutatlak az egész családomnak. 
Magnus felemelte a kezét, és ujjaiból megint előtörtek az azúr lángok, tüzes, kék ragyogásával világítva meg mosolyát. – Megbeszéltük."

***

"– Elmondtam neked az igazságot, ahogy én láttam. Mindannyian úgy mondjuk el az igazságot, ahogy mi látjuk, nem?"

Borító: 5/5*

Gyönyörű, akárcsak a többi résznek a borítója! *.*

Pontozás:

Teljességgel mondhatom, hogy ez az a könyv, ami tényleg megérdemli a maximális csillagot. Kíváló olvasmány az unalmas, szürke hétköznapokra, minden egyes percét élveztem az olvasásnak, letehetetlen mű! Mindenkinek nagyon ajánlom! ♥


Hamarosan jövök,
xoxo: Bogi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése