2018. április 10., kedd

Leiner Laura: Akkor szakítsunk - Értékelés | Bogi


Oldalszám: 336. oldal

Megjelenés: 2014

Kiadó: GABO kiadó

Ár: 2990 -

Fülszöveg:

"Miért kell a szilveszternek feltétlenül az önfeledt bulizásról szólnia? Van az úgy, hogy az ember legfeljebb annyira vágyik, hogy egy rossz film előtt belesüppedjen a kanapéba, csokit és chipset tömjön magába, és közben zokogva búcsúztassa az óévvel együtt a frissen gallyra ment kapcsolatát.
Épp így tervezte Lia is, miután stílusosan, december 24-én szakítottak Norbival.

A barátaik azonban nem pontosan úgy képzelték el az év utolsó napját, mint Lia, ezért a szilveszter éjszaka végül sokkal inkább egy őrült road movie-ra hasonlított, amely fölött mintha mindenki elveszítette volna az irányítást…


Értékelésem: (spoileres!)

Őszintén csodálkozom a tényen, miszerint ez Laura könyve, amit nem szerettek annyira az emberek. Amikor először olvastam el a könyvet, már akkor imádtam minden egyes sorát, és most, hogy kb. századszorra olvasom el, sem változott a véleményem. Számomra ez a mű zseniális, annyira humoros, hogy nincs egy olyan oldal, ahol ne lehetne felröhögni, vagy éppen sírva nevetni, (tapasztalat xD) és közben igazi kikapcsolódás az olvasás, nagyon nem akartam, hogy vége legyen Lia, és Norbi történetének, lehetetlen őket elengedni. Minden Laura rajongónak kötelező olvasmány! ♥


Ugye, a történet középpontjában a szakítás áll, ami Lia és Norbi között történt meg, vagyis a két főszereplő életében. Mindenhol, de kb. tényleg mindenhol, azt olvastam, hogy Lia ennyire hisztis, annyira idegesítő, viszont szerintem baromira nem volt az, noha voltak cselekedetei, ahol éppenséggel én is fogtam a fejem, de igazából egy humoros, tökös csajszi, aki aztán kimondja a véleményét, akár nagyon sértő az, akár nem, és ezt is bírtam benne annyira. :D Norbi pedig... tökéletesen illik hozzá.

Imádtam olvasni a szócsatáikat, hol nagyon nevettem, hol majdnem elsírtam magam, kész érzelmi hullámvasút ez a történet! De a lehető legjobb értelemben. Összesen pár napot mutat csak be, (az epilóguson kívül) és mégis annyi minden történik a karakterekkel! Ezen a könyvön nem lehet unatkozni, mindig történik valami izgalmas, vicces, vagy éppen megdöbbentő, csavaros, érzelmes dolog.

Lia és Norbi tökéletesen kiegészítik egymást, a veszekedéseik ellenére is, velük szemben viszont a "tökéletes" pár, Eszti és Csabi látszatra egy nagyon nyálas, veszekedés mentes, romantikus kapcsolatban vannak. Igen ám, csak aztán kiderül valami, ami miatt felbomlik ez a kapcsolat, és kiderül, hogy nem is voltak olyan tökéletes pár...

Ez a könyv megtanított értékelni a dolgokat, elgondolkoztatott néhány dologról, szóval rám eléggé nagy hatással volt a sztori, ezért (is) imádom annyira... ♥


A borús téma ellenére csak tényleg néhány olyan rész van, ami szomorú, ezenkívűl viszont csupa-csupa vicces, érzelmes részek vannak, ami miatt igazán a szívemhez nőtt a történet.

Egyetlen szilveszteri bulit foglal magába a könyv, még így, áprilisban is éreztem az évvégi hangulatot, nagyon át tudta adni az érzelmeket a történet, együtt izgultam Liával, drukkoltam neki ezerrel, hogy helyre tudja hozni a kapcsolatát Norbival, ami szerencsére sikerült is... ♥ Viszont örülök, hogy Csabi és Eszti szétmentek. Az a lány nagyon unszimpatikus volt végig, éreztem én, hogy vaj van a füle mögött... Csabit végig bírtam, jópofa karakter. :D

Van egy szereplő, aki feldobta a napjaimat olvasás közben, de komolyan... ő pedig Szilkó, Lia tesója. Komolyan, olyan beszólásai voltak, amin sírva nevet az ember, viszont eléggé elcseszett egy élete volt neki is, egy cipőben jártak Csabival... de végül szinte meghatódtam, (Liával együtt) amikor neki is összejöttek a dolgok, szóval bazi nagy happy end-je van a könyvnek, ezért pedig igazán hálás vagyok Laurának. ♥

Köszönöm neki, hogy megírta ezt a szuper történetet, egészen biztosan újrafogom még olvasni! :D

Összesítés:

Kedvenc karakterek:

Hatalmas kedvencem mindvégig Szilkó marad, őt követi Norbi, végül Lia, Csabi, és Ákos. Igen, Ákos is a kedvencem lett, egyszerűen nem lehet nem kedvelni azt a hülyét, olyan kis ártatlan, szerencsétlen volt végig, szóval neki is köszönhettem a röhögős pillanatokat. :D

Kedvenc részek:

Minden Lia - Norbi közös jelenet, Szilkó beszólások hada, és úgy az egész könyv a kedvencem, de tényleg. Úgy imádom, ahogyan van, negatívumot nem is tudnék mondani. :)

Kedvenc idézetek:

"– Ó, tényleg? Pedig, ha jobban belegondolok… 

– Akkor rájössz, hogy egy fa sem bír melletted maradni egy napnál tovább, hanem inkább kivágja magát! – förmedt rám.
– He? Mi van?
– Jól tudod, hogy mi van. Én egy olyan fa vagyok, aki majdnem két évig bírta veled! – dühöngött.
– „Én egy olyan fa vagyok…” – dünnyögte Szilkó Norbit ismételve. – Ti ketten. Biztos, hogy menthetetlen a dolog köztetek? Mert értelmileg hihetetlenül egy szinten vagytok – tűnődött."


***



"Mert a kapcsolatunk hatással volt mindannyiunkra, görbe tükröt állított elénk, amiben mi a saját hibáinkat láttuk, az ő tökéletességükkel szemben. Ez a tükör pedig egy pillanat alatt ezer és ezer darabra tört szét, emiatt pedig valahogy túlléptünk az ő kapcsolatuk végén, és a széttört tükör egy-egy darabját próbáltuk megszerezni, hátha építhetünk belőle valamit."


***



"– Amúgy, asszem, nekem is porzik a lelkem. – Lia, annyi irodalmi érték van benned, mint egy darab téglában.
– Most miért? Te is ilyesmit mondtál az előbb… Jó, kicsit talán máshogy fogalmaztál, de a lényeg a porzás, nem?"


***


"– Mi az? – ráncoltam a szemöldököm.
– Amikor zavarban vagyok, akkor kényszeresen csinálok valamit. Időnként dúdolok, de előfordult már fütyörészés is. Remélem, nem zavar. – magyarázkodott.
– Ó, te jó ég! – hunytam le a szemem. Egy autóban ültem egy taggal, aki megállás nélkül hümmögött, ami kábé így hangzott: „hmmmmmm, mmmm, hmmm, mömömömö, hmmmm."


***

"– Lia! Várj már! A francba! – jött a hang mögülem. Megpördültem a tengelyem körül, és mosolyogva néztem a bátyámra, aki ismételten utánunk jött. Ma este már nem először.
– Kezdem azt hinni, hogy jól szórakozol – tártam szét a karomat.
– Amióta a társaságotokat élvezem, félóránként tízet esik az IQ-m – meredt rám kelletlenül."


Borító: 5/5


Nekem a könyv a régi, GABO-féle kiadásban van meg, és bevallom, hogy ez sokkal jobban tetszik, mivel passzol a történet hangulatához, az új borító viszont, a maga "pink" árnyalatával szerintem nagyon nem. :D



Pontozás:



Mindenkinek ajánlom, tényleg imádnivaló a könyv, ami letehetetlen, izgalmas, nagyon - nagyon vicces, viszont van egy érzelmes oldala is, és szerintem tanító jellegű is néhány rész, legalábbis nekem igen.^^

Olvassátok, nem fogjátok megbánni! ♥



Hamarosan jövök,
xoxo: Bogi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése