2018. január 13., szombat

Rosamund Hodge: Kegyetlen szépség - Értékelés | Lillsz



Oldalszám: 432. oldal

Megjelenés: 2016

Kiadó: Menő Könyvek

Ár: 3490-

Fülszöveg: 

"Leonidas ​lányát nyolc éven át képezték arra, hogy megölje a zsarnokot, megmentve ezzel a Királyságot, bár feláldozva saját életét. 
De egy dologra nem készítették fel: arra, hogy mit tegyen, ha végzetes szerelembe esne.
“Imádtam ezt a felemelően sötét és káprázatosan szenvedélyes történetet – alig várom, hogy megjelenjen Hodge következő regénye!” – Sarah J. Maas az Üvegtrón-sorozat szerzője 

“Teljesen magával ragadott!” – Alex Flinn, a Beastly – A szörnyszívű írója

Nüxet gyerekkorától kezdve arra képzik, hogy végezzen a Királyság zsarnok uralkodójával, a félelmetes és halhatatlan démonnal. De amikor tizenhét évesen beköltözik a város fölé magasodó kastélyba, rájön, hogy semmi sem olyan, mint amilyennek képzelte: főképp nem a vonzó és szemtelenül szellemes férje. Nüx tudja, hogy mi a kötelessége, és hogy bármi áron meg kell mentenie a népét, de lassan be kell ismernie, hogy menthetetlenül beleszeretett az esküdt ellenségébe… Vajon ez elég indok arra, hogy feladja a küldetését, és átadja magát ennek a szörnyetegnek?

Ebben a varázslatosan megírt történetben a Szépség és a szörnyeteg tündérmesei bája találkozik az Üvegtrón-sorozat dühös szenvedélyével.
A szerző, az amerikai Rosamund Hodge az ókori mítoszok, a középkori angol történetek és a dark fantasyk megszállottja, jelenleg Seattle-ben él hét macskájával és a plüssszörnyeivel."
Értékelésem: (SPOILER MENTES!)
Még az elején szeretném megköszönni a Menő Könyvek csapatának, hogy elküldték nekem ezt a könyvet! :) Vegyes érzelmek kavarognak bennem, már most leszögezném, hogy nem bántam a könyv elolvasását, de vannak bizonyos jelenetek amik nem tetszettek. Na akkor jöjjön is az értékelésem!
A könyvtől volt hangos egy jó ideig a külföldi booktube, illetve hazánkban is többen olvasták már. A közös bennünk, mind külföldi, mind hazai olvasókban, hogy szinte mindenkiben más-más érzelmet váltott ki a könyv. Volt aki nagyon szerette, de volt aki kevésbé.  Nagyon megosztó vélemények születtek, hát lássuk az enyémet, jómagam milyennek tartom. :)
Én már az átdolgozásnál felkaptam a fejem a könyvre, mivel még nem olvastam hasonlót, de a Szépség és Szörnyeteg különösen a kedvenc meséim közé tartozik, így alig vártam, hogy olvashassam! Mint az előbb írtam, nagyon vártam, hogy olvashassam, de csalódnom kellett. Egy kicsit legalábbis. Jól indult. Legalábbis vitt a regény, a lendület, ahogy elkezdtem. Vártam! Vártam, hogy végre történjen valami "izgalom", bármi ami kicsit jobban megfog a könyvben, de nem jött. Illetve akkor MÉG nem jött. A rengeteg mítoszokról való leírás megmondom őszintén, hogy az elején még nagyon tetszett. De amikor még az utolsó oldalakon is szó  volt róla... Kicsit sok sokk lett a görög mondavilágból, nekem a fele is bőven elég lett volna azoknak a leírásoknak amiket állandóan leírt az írónő. Persze a legtöbb eltért egymástól, de már nem izgatott annyira, mint az elején.
Ahogy a legtöbb embernél, nálam is kiverték a karakterek a biztosítékot. Nüx szülei, bocsánat, csak az édesapja egy kö**ög tahó, nem is tudom mit mondhatnék róla. Hogy lehet valaki ilyen a saját lányával? Illetve az ikertestvére is egy idióta, ha nem írja az írónő, tuti fel se tűnik, hogy a két lány iker, nem csak simán testvér  de azt persze szereti az apja. Egyáltalán, hogy lehet szeretni az egyik gyereket, a másikat meg nem? Hmm? Áááá... A nagynénjéről is megvan a véleményem. Igazából mindenkiről.  Nüx-öt és Ignifex-et már csak azért nem veszem ide, mert a végére szerencsére mindketten megváltoztak. De az elején velük sem szimpatizáltam.
A könyv 150-200 oldalig nem tetszett, nem igazán. Reménykedtem, hogy változni fog és hál'Istennek változott is! Na ott a végénél gondolhatjátok, hogy faltam az oldalakat. Egyszerre haragudtam az írónőre hogy, hogy volt képes elrontani az elejét a végét meg ennyire jól megírni? Ez szemétség! Jól kicseszett velünk, olvasókkal. Főleg velem. Mint azt már tudhatjátok, rettentően érzelmes, érzékeny lány vagyok, mindenen tudok sírni. Engem az írónő megvett kilóra a végén azzal az érzelmes jelenettel. Te jó ég! Nem vagyok büszke magamra most az egyszer, hisz olyan könyvön sírtam könnyeztem, ami nem érdemelte volna meg. De muszáj volt megsiratnom, én már csak ilyen vagyok! :'D Don't kill me!
Összesítés:
Kedvenc karakterek:
Szerintem azzal nem mondok újat, hogy különösebben egy karakter sem lett a kedvencem. Ha nagyon választani kell, akkor Ignifex és Nüx, mivel ők rengeteget változtak a végére. Leginkább Ignifex változott, de azért Nüx-öt is nagyon halványan ide sorolom.
Kedvenc részek:
A végén az a nagyon érzelmes és romantikus jelenet. Ahhhj! XD Megint gyenge vagyok...
Kedvenc idézetek:
"Nincs annyi bölcsesség a világon, ami visszatart egy embert attól, hogy megszerezze, amit akar."
***
"– (…) ha eltörsz valamit, akkor ne panaszkodj, hogy darabokban van."
***
"Utáltam a szemét, a nevetését, a gúnyos mosolyát. Gyűlöltem, hogy meg tudott csókolni, hogy ilyen egyszerűen be tudott zárni. De a legjobban azt gyűlöltem, hogy el tudta érni, hogy akarjam őt ."
Borító: 5/5*
Ez a borító valami eszméletlen gyönyörű! *-* Szerintem az egyik legszebb, amit valaha láttam! <3
Pontozás:
Nagyon haragszok a könyvre, mert meg lehetett volna jobban is írni. Az elejét legalábbis. Nem mintha én jobban írnék, de nekem nagyon nem tetszett az első 150 oldal. Haragszok az írónőre, mert a vége ezerszer jobb volt, izgalmasabb és érzelmesebb, ha végig ilyen lett volna, akkor most új kedvencet avathatnék, de nem így történt. Sajnos! Azt kell, hogy mondjam a végén igen összeszedte és igen jól megírta Rosamund a könyvet, így összességében egy jó olvasmánnyal lettem gazdagabb. Azt bánom, hogy nem a legjobbal. De én mindent megtettem annak érdekében, hogy imádjam a könyvet, de nem sikerült. Talán majd legközelebb!

Megéri elolvasni!
Kövi bejegyzésig,
xoxo: Lillsz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése