2017. augusztus 22., kedd

Jennifer Niven : Veled minden hely ragyogó - Értékelés | Lillsz



Oldalszám: 432. oldal

Megjelenés: 2015

Kiadó: Maxim Könyvkiadó - Dream válogatás 

Ár: 2999 -

Fülszöveg:

"Theodore Finchet elbűvöli az elmúlás. Már több módját is kipróbálta, hogy véget vessen az életének. Ám a világ jó és szép dolgai, legyenek azok bármilyen kicsik, minden egyes alkalommal
megakadályozták ebben.
Violet Markey úgy él, hogy csak a jövőbe néz, számolja a napokat az érettségiig, és azt tervezi, hogy elhagyja a várost, ahol minden a nővére halálára emlékezteti. Egy hihetetlen véletlen megváltoztatja mindkettőjük életét. Amikor Finch és Violet az óratorony párkányán találkozik, még nem tudják, ki menti meg a másikat. Aztán egy iskolai projekten azt a feladatot kapják, hogy fedezzék fel saját államukban a „természet csodáit”, de Finch és Violet közösen egy sokkal fontosabb utazásra indulnak… Finch Violet mellett önmagára talál, és a lány megismeri néha kicsit furcsa, de vicces, nyitott, jókedvű oldalát. A fiú pedig eléri Violetnél, hogy már ne számolja a napokat az utazásig, és készen álljon egy új életre. De ahogy Violet világa egyre inkább kinyílik, Finché úgy zsugorodik."


Értékelésem: (spoileres!)

A fülszöveg leírja a történetet röviden úgy, hogy nem bonyolódunk bele a dolgokba, ez az ami egyedül nem tartalmaz spoilert. :D


A regényünk Violetről és Finchről szól, akik 17 éves kamaszok, tele a legszörnyűbb fájdalmakkal.

Violet Markey pár hónapja vesztette el nővérét és ő képtelen túltenni magát ezen, felelősnek érzi magát megjegyzem jogtalanul Eleanor halálért. Egy szörnyű kocsi balesetben kettőjük közül ő maradt életben.


Theodore Finchet már gyermekkorában óriási trauma érte, egy madár szerencsétlen halála miatt, amit fokozott az állandó agresszivitás és bántalmazás az apja révén. Az anyjáról nem is beszélve, akit elhagyott a férje az új családjáért, az anyuka a 3 gyerek (Decca, Theodore, Kate) mellett rendszeresen alkoholba folytja a bánatát. Finchet rengeteg trauma, szóbeli- és fizika bántalmazás ért, ami az elején is kivehető nála, de a könyv végénél már látványosabban súlyosbodik a helyzete.


Finch és Violet egy véletlen folytán bukkannak egymásra az óratorony párkányán, ahol Finch menti meg Violet életét a haláltól.

Egy közös projekt kapcsán együtt kell dolgozniuk, ahol a feladat Indiana nevezetességeinek megcsodálása, majd a látottakból előadás készítése. A fiú és a lány egyre közelebb kerül egymáshoz, de amíg Violet egyre jobban érzi magát, Theodore kezdi elveszíteni önmaga felett az irányítást.


Nagyon gyorsan haladtam, köszönhetően azért, mert igen magával ragadó, izgalmas, eseménydús, szomorú és romantikus könyvvel volt dolgom. 

Az olvasás során többször rettentően felháborodtam. Legszívesebben ráordítottam volna Finch anyjára, az apját meg addig ütöttem volna, amíg maga választja az öngyilkosságot és nem a fia! Nem hiszem el, hogy ott volt az orruk előtt!!! Katenek... még Deccának is lehetett volna annyi esze, hogy rájön, hogy itt valami nagyon nem kóser. Bár a kiscsajnak is megvan a maga baja. Már azt hittem ő is öngyilkos lesz!


Sajnáltam Violetet, de Finchet jobban! Igaz... mégis mit ért a sajnálatom? A történet nem változott, pedig úgy szerettem volna!  Hihetetlen ami történt! Theodore nem halhat meg! Az a Theodore akit én ismerek SOSE HAL MEG! Végig szenvedtem és ez a szenvedés kitartott az utolsó oldalakig, még azután is.


Összesítés:

Kedvenc karakterek:

Szerettem Violetet és Theodoret is őt még jobban ! De nem nagyon tudnék kiemelni egy olyan karaktert  sem aki a kedvencemmé alakult volna. A legtöbb emberre haragudtam!


Kedvenc részek:

Az összes közös Violet és Finch jelenet! :')


Kedvenc idézetek:

"Mielőtt meghalok, szeretnék egy tökéletes napot!"

***

"(...)bármit írsz, az megmarad utánad, amikor már te nem vagy."

***

"Számodra az adhat reményt, ha elfogadod az életedet olyannak, amilyen most, mert örökre megváltozott. Ha erre képes vagy, a vágyott békét meg fogod találni."

***

"(...)nem az számít, mit hozol el magaddal, hanem, hogy mit hagysz ott magadból."


Borító: 5/5*

Eddig is nagyon tetszett, részben ezért is esett rá a választásom de most, hogy elolvastam a könyvet és ránézek a könyvre elkap a sírhatnék. A borító 100%-osan illik a történethez!


Pontozás:

Ez a könyv volt rám a legnagyobb hatással az összes eddigi olvasott könyvem közül. Olyan ürességet és mérhetetlen szomorúságot érzek, mint még soha, egy könyvnél sem. 
Mindenki olvasott és tapasztalt hirtelen, gyors lezárásokat, amikor azt kérdezzük magunktól, hogy „mégis mi volt ez?” , összetörünk, sírunk egy kicsit, de már véget is ért a szomorúságunk. Mint mikor hirtelen megvágod magad és fáj, de viszonylag gyorsan elmúlik. 
Ez a könyv más volt! A vége felé már éreztem, hogy nem bírom, ennyi vágást és ilyen mély sebeket képtelenség túlélni. Sírtam és jelenleg is azt teszem, meg fogom is ha újra a kezembe veszem ezt a regényt. Szívszorító, elgondolkodtató és nagyon szomorú.

Leírnám, hogy mindenkinek el kell olvasnia, de ilyen fájdalmat, amit az olvasás után éreztem senkinek sem kívánok!



Kövi bejegyzésig,
xoxo: Lillsz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése